Miért fontos a ritmus?

2021.05.09

"Mindig mindent ugyanakkor? De az élet nem ilyen. Közbejött valami. Nem tudjuk megoldani. Mindig rohanásban vagyunk. Ez lehetetlen elvárás, pláne egy szülőnek, kisgyerekkel..."

Pedig bizony az élet és a természet ilyen: mindennek megvan az ideje és a helye, csak az emberek már olyan "ügyesek", hogy látszólag nagymértékben sikerült függetleníteniük magukat tőle.

Ha belegondolunk mindennek megvan a természetes ritmusa, a napkeltének, napnyugtának, évszakváltásoknak, az ár-apályváltásnak, a holdciklusnak. Ezekről próbálhatunk nem tudomást venni, de a létüket tagadni nem tudjuk. Ahelyett, hogy folyton küzdünk ellenük, megpróbálhatunk együttműködni velük.

Sokat hallunk róla, hogy mennyire ajánlják a rendszeres, és kiegyensúlyozott életmódot, legyen szó érkezésről, mozgásról, egészségről.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Egyszerűen fogalmazva, hogy adott cselekvéseink jellemzően mindig egy adott időpontban történnek, de legalábbis meghatározott sorrendben. A kialakult rutin rövidtávú haszna, hogy kevesebbet kell agyalnunk azon, hogy milyen tevékenység következik, hogy hova tettük a kulcsainkat, hogy kihúztuk-e a vasalót. Kevesebb a kapkodás, hatékonyabb az időkihasználás. Általa minden nyugodtabbá válik, nem lesz rohanás reggel, összeszedetten tudunk elindulni otthonról, az apróbb nehézségekre több figyelmünk és türelmünk marad.

Hogyan hat ez a gyerekekre?

A gyerekek számára a kiszámíthatóság, a ritmus biztonságot ad, valamint feszültség- és szorongásoldó hatású. Sőt erősíti és fejleszti a személyiségük kialakulását is.

Ha belegondolunk, hogy milyen kicsinek és védtelennek érezhetik magukat a nagyvilágban, megértjük, hogy a legfontosabb, amit megtehetünk, hogy biztosítjuk nekik a kiszámíthatóságot. Azáltal válhatnak egyre magabiztosabbá, hogy pontosan tudják (az is lehet, hogy csak tudat alatt érzik), hogy milyen tevékenységet mi követ.

Gondoljunk bele, mennyire dühítene - és talán munkahelyi környezetben dühít is - minket felnőtteket, ha nem tudjuk mi fog történni a következő percben, ha valaki, akinek szót kell fogadni, látszólag a semmiből elkezd utasításokat oszogatni:

"Kelj fel - moss fogat - menj fürdeni - öltözz fel - pakolj el!"

Mennyivel jobb nekik ezzel szemben, ha olyan teljesértékű személyként vannak kezelve, akik nincsenek kizárva a felnőtt világ működéséből.

És milyen jó nekünk szülőknek is, ha nem kell minden egyes tevékenység előtt meggyőznünk őket, vagy harcot vívnunk azért, hogy megtegyék, azt ami elkerülhetetlen. :)

Ha működik a ritmus a miérteket is egyszerűen leszerelhetjük egyetlen varázsmondattal:

"Mert így szoktuk."

A mai modern pszichológia és pedagógia is elismeri, hogy a gyermekek a leginkább a szokások és ritmusok világában érzik otthon magukat. Így tudnak nyitottá és befogadóvá válni, hiszen nem kell mindig a következő lépésen gondolkodniuk, hanem koncentrálhatnak a jelen tapasztalataira.

Tehát több mindent tudnak megfigyelni, megtapasztalni, megtanulni. Könnyebben koncentrálnak és jobban el tudnak merülni az aktuális tevékenységeikben. Ezáltal tudunk egy kicsit segíteni a figyelemzavar kezelésében is.

- Szóval ilyen egyszerű?

- Nem...

Őszinte leszek, nem egyszerű folyamat a megfelelő ritmus beállítása, dehát "Ahova érdemes elmenni, oda nem vezet rövid út"*, viszont amikor kialakul a napi, heti ritmus minden könnyebb lesz - de ez nem másnap fog megtörténni.

Az első időben valószínűleg még nehezebb lesz, mint előtte, mert lesz egy célunk - egy tervünk, amihez nagyon szeretnénk tartani magunkat és ha nem fogad szót a gyerek, csalódottak leszünk, hiszen jót akarunk neki. Lehet, hogy még hisztisebb lesz, még jobban fog ellenkezni - Mert eddig nem "így szoktuk".

Gondoljunk erre a kezdeti időszakra úgy, mint amikor hosszú kihagyás után újra elkezdünk sportolni. Fáj, nem megy, izomlázunk lesz, de aztán pár hét után belerázódunk és sokkal erősebbnek, energikusabbnak érezzük magunkat. Ha belevágunk minden befektetett energiánk megtérül és hosszútávon a gyermek is hálás lesz. Szóval kitartás! :)

*(Vavyan Fable)